Egy sámlin ülök, és nézem az eget. Odafenn megjelenik egy udvar. Napfényben úszik. Csend van. A tyúkok behúzódtak a fészer árnyékába, a kutya is elbújt valahova. Meg sem jelenik, amikor a gazdasszony kilép a tornácra. Szerző: Németh Zoltán