Már lement a nap, a horizont alól világította meg a nyugati égboltot. Káprázatos színeket festett a zenitig, ahol az első csillag pislákolt a mélykékben. A bozótos alig mozgott, a belőle itt-ott kimagasló fák lombjába bele-belekapott az alkonyi szél. A fűszálak nem moccantak. A kora este neszei betöltötték a teret, a távolból elszórt hangok hallatszódtak. Szerző: Antalovics Péter