Gyermekkorom visszatérő szívfájdalma volt kedvenc macskáim elvesztése. A szülői házban mintha átok ült volna rajtuk, legfeljebb egy–másfél évig éltek, majd betegség vagy a közeli főút vetett véget nekik. Jobb esetben „csak” eltűntek. Hiába tettem meg a lehető legtöbbet értük, zord körülmények között léteztek, mivel a családom nagyobb része nem osztotta ezt a fajta kötődést, számukra csupán megtűrt lények voltak ezek a nyávogó szőrgombócok. Idővel megértettem, nem átokról volt szó, hanem a rideg Szerző: Balázs Andrea