Van egy pont a napban – általában valahol reggel fél nyolc és délelőtt tíz között –, amikor az ember rájön: ez a nap sem fog magától menni. Ilyenkor még nem történt semmi különös, nincs tragédia, nincs konfliktus, nincs túlóra. Mégis ott ülünk, állunk vagy botorkálunk, és pontosan tudjuk, hogy külső segítség nélkül nem fogunk elindulni. Ekkor jön a kávé. Vagy az energiaital. Vagy bármi, amiben benne van az ígéret: „na jó, akkor most működni fogsz”. Szerző: Zabos Kasziba Angéla