nézem, nézem a két emberalak helyét a leégett pusztaságon, az égen jégfehér repülők húznak, ahogy leszáll a sűrű éjszaka, lassan csak a fényjeleiket látom, a közelben utcalámpák pislákolnak, mintha állna ott valaki az Szerző: Antalovics Péter