De hát, ahogyan egy másik kedves ismerősöm mondta, és ezt valóban jól az eszembe véstem, bármennyire is nehéz olykor, mégiscsak el kell fogadnunk, hogy nem segíthetünk mindenkin, különösen azokon nem, akik nem akarják, vagy akik nem ismerik fel annak szükségességét, így hát a legtöbb esetben marad a csendes megfigyelés, az aggódó tekintetek elmismásolása, a rosszalló megjegyzések magunkba fojtása, a végén pedig – bármennyire is jól esne –nem hangoztatjuk azt, hogy mi megmondtuk előre. Szerző: Máriás Endre